Monthly Archives: február 2019

Miért ne lehetne a házasságom randevú egy életen át?

Category : Közösségeink


 
Február 16-án délelőtt fél tízkor a monori piacon vásárolók és árusítók érdekes eseményre figyelhettek fel. Legalább tizenhárom házaspár gitárral, énekelve, “Házasság hete” feliratú táblával villámcsődület, azaz flashmob keretén belül sétált a piac sorai között, nem kis feltűnést keltve. A jókedvű összejövetel közös fotóval, imával és házas éveink számának felírásával, és táblára tűzésével zárult.

Mégis mi lehet az oka a házasság reklámozásának?
 
Hazánkban tizenkettedik alkalommal rendezik meg a Házasság hetét a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával február 10 és február 17 között. A korábbi évekhez hasonlóan a Monori Katolikus Plébánia Nagyboldogasszony Templom is csatlakozott a kezdeményezéshez, a feladatok mennyisége miatt meghosszabbított időszakban, azaz február 10 és március 10 között.
 
Érdekes és izgalmas feladatokat teljesíthetnek azok a házaspárok, akik részt kívánnak venni az “elköteleződés ünnepén”. Ehhez az szükséges, hogy a házasok szert tegyenek a feladatokat tartalmazó menetlevélre.
 
 
Miket is tartalmaz ez a menetlevél?
 
Többek között randevú a párunkkal, közös mozizás, vagy akár egy séta keretén belül, társam jó tulajdonságainak megfogalmazása és tudtára adása, előadás meghallgatása házasság témában. Az előző években is nagy sikert aratott a játék részeként másik házaspár meghívása is otthonunkba. Ehhez annyi kell csupán, hogy nevünket és elérhetőségünket felírjuk a mise kezdetekor egy papírlapra és bedobjuk egy dobozba, a mise végén pedig ugyanebből a dobozból húzunk egy nevet. Új ismeretségek köttetnek így, de a korábbiak elmélyítésére is kiválóan alkalmas a vendéglátás.
 


Érdemes átböngészni a feladatlistát, hiszen a Házasság hetén kívül is meríthetünk belőle jó ötleteket!

További programokat találunk a Házasság hete honlapján, onnan is tudunk randi ötleteket meríteni

 

Baranyai-Vigh Mirtill

 
 
 

Keltsd életre a templomodat!

Category : ÍRÁSAINKBÓL

A Magyar Kurír Meseíró-pályázatot írt ki gyerekeknek, hogy Berg Judit “A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat.


Fényes megismerkedik a templom tetején ülő galambokkal, és Pelyhes megmozgatja a szárnyait

Hajnalodott. A monori katolikus templom tetejére néhány galamb szállt le. Volt köztük barna, szürke, fehér. Nem voltak valami különlegesek. Csak pletykálni és röhögcsélni tudtak ott a templom tetején. Minden egyes nap odamentek, és ki-ki mondta a magáét. A templomból ragyogó szemével mégis vágyakozva nézett rájuk Fényes, a festett galamb, miközben fénylő tollaival megvilágította a festményen lévő két alak, Jézus és Isten felnyújtott kezét.

Szívesen kirepült volna közéjük, hogy együtt szállhasson velük a város felett, és hogy együtt üljön velük a templom tetején… De tudta, hogy nem szabad elhagynia a festményt, mert akkor nagy káosz lenne…

Még sok idő van a miséig. És úgysem figyel senki. Gondolta. Megrebegtette tollait, majd kecses mozdulatokkal kilibbent a festményből. A helyén madár alakú sötét folt maradt. Körberepült a teremben, jól megnézett mindent, a két angyalkát Mária oldaláról, a bolygót a festményről, amiből kirepült, a zöld és aranyszínű szószéket és a gyönyörű, színes ablakokat. Mély lélegzetet vett, majd könnyedén átsiklott a templom falán. Mire kinyitotta a szemét, tollait a frissítő, hajnali szellő borzolta, és ragyogása szinte elveszett a felkelő Nap fényében. Átlagos galambnak látszott kívülről, de azért belül sokkal több volt. Izgatottan repült közelebb a nevetgélő, turbékoló társasághoz, és csöndben leereszkedett melléjük a tetőre.

– Jó reggelt! – köszönt halkan, mire a galambok mind feléje fordultak. Egy barna tollú, fekete szemű termetes egyed ocsúdott fel először az ámulatból. Gúnyos hangon szólalt meg:

– Te nem vagy közülünk való – mondta, és lenézően bámult a többieket szépségével lenyűgöző Fényesre. A gyönyörű madár kissé megszeppent, de aztán rögtön vidámabb lett, mert eszébe jutott, hogy akivel beszélget, igaz, nem túl kedves, de azért mégiscsak galamb.

– Fényes vagyok. A templomból érkeztem. Titeket hogy hívnak? – kérdezte. Úgy tűnt, egyik madárnak sem akaródzik megszólalnia, de végül a legkisebb, egy fehér, szinte még fióka korú galamb bemutatta a csapatot.

Pelyhes és Bolyhos, a Máriát égbe emelő két angyalka közül Pelyhes, a bal oldali angyalka idegesen kémlelt körbe a templomban, mert észrevette, hogy Fényes, a templom galambja eltűnt a helyéről. Halkan megrebegtette pihés szárnyait, és megpróbált zajcsapás nélkül kilibegni a templomból. Amint kiért, leszállt a földre, mert szárnyacskáit rég nem használta, és úgy érezte, túlságosan elgémberedtek a folyamatos repkedéshez.

A festményen nem kellett erőlködnie, sőt még mozdulnia sem ahhoz, hogy a levegőben maradjon. A hideg betonon nem volt jó érzés járnia, de amint a plébániaudvar harmatos füvére lépett, egy fokkal nyugodtabb lett.

– Szóval, Fényes – mondta egy szürke foltos galamb –, minek jöttél ide? – kérdezte.

– Ja, nincs is szükségünk rád – mondta a barna tollú. Fényes kezdett kicsit elkeseredni, de azért próbált beszélgetni az undok madarakkal.

Pelyhes felszaladt a csúszda lépcsőjén, és jól körülnézett, hátha meglátja valahol az elkószált madarat. Mivel sehol nem látta, lecsúszott, és a kapu felé vette az irányt. Kiért az utcára. A templomot figyelte, amikor galambturbékolás ütötte meg a fülét. Odakapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta, és rögvest észrevette a tetőn gubbasztó társaságban Fényest. Verdesett egyet-kettőt, majd fölemelkedett. Amikor már elég közel volt, megkapaszkodott a tető peremén, és feltornászta magát a madarak mellé. Miután kifújta magát, így szólt:

– Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek. Mindjárt kezdődik a mise. Nem látod, hogy már majdnem a templomnál járnak a ministrálni és máriáslánykodni készülő gyerekek? Gyorsan, vissza a festményedre! – azzal szárnyon ragadta a madarat, és sebtében visszavonszolta a plébániaudvarra.

– Pelyhes! – Fényes csak most ocsúdott fel, és hálásan nézett az angyalkára. – Köszönöm – mondta. – Ők olyan undokok voltak…

– Gyerünk! – mondta Pelyhes, és berepült a templomba. Fényes utána. Sebtében elfoglalták helyüket, ki-ki a saját festményén, és mire kifújták magukat, már be is lépett a templomba az első ember. Ha te is eljössz a misére, és nagyon figyelsz, biztosan látod, hogy Pelyhes rád mosolyog, vagy Fényes rád kacsint.

 

Mocsári Júlia, 13 éves
Monor, József Attila Gimnázium

 

Forrás: Magyar Kurír

 

 

 

 

 

 

 


Együtt ünnepelte a karácsonyt a Sant’Egidio közösség és barátai

Karácsony napját együtt ünnepelték a plébánián a Sant’Egidio közösség tagjai és barátai, segítők és olyan szegények, magányosok, akiknek öröm, hogy együtt, barátként, testvérként
ünnepelhetünk.


A templomban imádságot tartottunk Tamás atyával, aztán az Ady úti iskola 6.a. osztálya kedveskedett a vendégeknek karácsonyi műsorral.

A cserkészházban 31 embert láttuk vendégül, sok régi barátunkat és olyanokat is, akik hallottak az ebédről, az ünnepről, mesélték nekik mások, akik már rendszeresen járnak a karácsonyi ebédekre vagy az év közben megrendezett vasárnapi ebédekre.

Hét éve töltjük így a karácsonyt, igazi örömben, befogadva, akinek nem jut “szállás”, nem jut ünnep. Igazi karácsonyi öröm ez mindannyiunk számára.

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, a gyerekeknek különösen. Hatalmas köszönet a gyerekeknek és a KultPince szakácsának, Szurok Gábornak és segítőtársainak a finom, kétfogásos ünnepi ebédért, Teri néninek a finom székelykáposztáért.


Szintén hatalmas köszönet a Magyar Kurírnak a támogatásért, ami lehetővé tette, hogy szép ajándékokat vásároljunk.
És köszönjük a fotókat Ladányi Gáspárnak és Mocsári Károlynak.



Thullner Zsuzsanna

2018. december 25.