Ajándékozzunk időt Istennek és egymásnak

Ajándékozzunk időt Istennek és egymásnak

Category : ÍRÁSAINKBÓL

A hétvégén prédikációt hallgattam a nyolc boldogságról. Szép, kerek, lényegre törő, mégis képletes, könnyen befogadható volt. Az egészből egy kép fogott meg, amikor a prédikátor nyugdíjas nagymamája hosszú ideig el tudott nézni egy szál virágot a kertben; gyönyörködött benne.

Most sokaknak az első reakciója az lehet, hogy; “de ráért…”; Mint mondtam, nyugdíjas volt. De miért pont ez fogott meg? Már milliószor hallottuk, hogy “;időnként meg kell állni és időt kell arra szánni, hogy rácsodálkozzunk Isten teremtett világának szépségére, hogy benne felismerjük és dicsőítsük, hálát mondjunk Alkotójának”;. Szinte közhellyé vált. Most azonban mégis megfogott.

A facebook-os ismerőseim között vannak olyan idősebbek (is), akik a rózsáikról, gyümölcsfáikról, veteményeskertjükről raknak fel folyamatosan képeket. Amikor a hírfolyamban látom, megnézem, hogy ki tette fel, konstatálom, és rendszerint gyorsan továbbgörgetem. “Nem érek rá”; ilyen csacsiságokkal foglalkozni, amikor sokkal izgalmasabb, érdekesebb bejegyzések is vannak…

Ugyanígy rohan el mellettünk az élet is!
Kinyílik egy hóvirág, arcomra süt a napsugár, beleharapok egy érett almába, egy kis cinke megpihen az ablakpárkányomon, rám mosolyog valaki az utcán, a gyerkőcöm harsányan felkacag, majd odaszalad, hogy megölelne, de én erre nem érek rá, amikor sokkal izgalmasabb, érdekesebb dolgok is vannak …, meg ugye dolgom is van!

Senkit sem akarok kétségek közt tartani, de ha nem hajolunk oda a rózsához, akkor nem fogjuk érezni az illatát; ha elfordítjuk az arcunkat, akkor nem fogja végigsimogatni a napocska meleg sugara; ha nem harapok bele az almába, akkor az nem vár rám, elrohad; ha nem mosolygok vissza a másik emberre, akkor nem melegítem fel az ő szívét; ha nem ülök le, és ölelem meg AKKOR és OTT a fiamat, lányomat, akkor lehet, hogy már később ő nem igényli!

És mindezeket csak azért, mert nem akartam, vagy nem tudtam vele foglalkozni, elhalasztottam. Ha végigrohanok az életen, mert túl akarok lenni rajta, akkor én is és a környezetem is szegényebb lesz.

Ajándékozzunk a teremtett világban Istennek, és egymásnak pici időt! Merjük elhinni, hogy nem elfecsérelt idő!
Hajrá!

Képek: Pixabay

 

Fazakas Zsolt


1 Comment

Írásaink | | MONORI KATOLIKUS PLÉBÁNIA

2019-03-15 at 11:37 du.

[…] A nyolc boldogságról – Fazakas Zsolt gondolatai […]