2013 Farsang
2006 az első karácsony
2012 nyitott templomok éjszakája
2011 Farsang
gyermeknap 2012
Pásztorjáték 2012
Pápai nuncius látogatása 2013.05.12.
2013. március 3.
Zenés diákmisék minden hónap első vasárnapján a monori nagytemplomban.


2018 A családok éve


 


Bővebben...

 

Turner Ferenc ALapítvány


Napi evangélium

 

Magyar  Kurír Katolikus hírportál

 

 

Tekintse meg miserendünket >> vagy jöjjön el programjainkra Programok megtekintése >>
« vissza a többi üzenethez
 Akolitus és lektor avatás
Dátum: 2012.09.29.  

 

Beer Miklós váci püspök ünnepélyes szentmise keretében lektorokat és akolitusokat avatott a váci székesegyházban szeptember 29-én, Szent Mihály, az egyházmegye védőszentje ünnepén. Az akolitus kétéves képzést követően három feladatra kap felhatalmazást a megyéspüspöktől: közösségépítésre, igeliturgia vezetésére, áldoztatásra. A képzés első évének elvégzése után a jelöltek lektori szolgálatot végeznek. Plébániai közösségünkből Fazakas Zsolt és Kazi
Szabolcs akolitus, Bukai Tibor és Heckenast Kornél pedig lektor lett.
Arról vallanak, mit jelent számukra a hit, az evangelizáció és mit jelent életükben ez az új szolgálat.


Fazakas Zsolt
Az akolitus szolgálat valóban SZOLGÁLAT. A püspök atya közösségépítésre, igeliturgia vezetésére, az oltár körüli tevékenységekre, áldoztatásra avatott fel, bízott meg. Szeretném megosztani, mit éltem meg ezzel kapcsolatban: szeptember első hétvégéjén volt Budapesten a Genfest, egy ifjúsági találkozó, a világ minden tájáról hazánkba látogató fiatalokkal. Vasárnap az esemény zárásaként felekezetenként istentisztelet volt.
Lehetőségem nyílt a Szent Istvánbazilikánál megtartott misén civil áldoztatóként (akkor még külön megbízatással, mivel még nem voltam felavatva a szolgálatra) részt venni. Sok pap volt jelen szerte a világból. Az áldoztatáskor szépen lassan elfogytak az áldoztató kelyhek az oltárról. Nagyon szerettem volna szolgálni. Fájt, hogy nem volt rám szükség, pedig ezért utaztam fel Pestre. Felajánlottam a fájdalmamat, mire Jézus megnyugtatott, hogy nincs még itt az ideje.
Szeptember 29-én az avatásra gyakoroltunk a váci székesegyházban és a feladatok kiosztásánál felmerült a
kérdés, hogy ki szeretne áldoztatni? Gyorsan jelentkeztek is négyen. Megint nem sikerült – gondoltam. Az egyikük mégsem áldoztathatott, mert neki pont akkor más feladata volt. Kicsit hezitáltam, amikor „valaki” megszólalt bennem: Mire vársz? Rögtön jelentkeztem is. Amikor az áldoztatásra került a sor, az oltárhoz mentünk, majd kaptunk egy kelyhet és a kijelölt helyre indultunk. Hogy kihez vezetett a gondviselés? Az első, akit életemben először megáldoztattam, monori közösségünk tagja, Kerdi Tündi és Gábor volt. Nagyon megható és emlékezetes volt az a pillanat. Aznap este kegyelmek sorát kaptam. Egy mérföldkőhöz értem: végre kézzel fogható módon is Jézust adhatom a Akolitusok és lektorok a közösségünkbenvilágnak. Hitemet egész lényemmel szeretném megvallani. Mécses szeretnék lenni, amit nem rejtenek véka alá, sugározni szeretném magamból Jézus szeretetét.

Kazi Szabolcs

Életem során sokszor kerestem a választ arra, vajon mi az én utam, vagy ha éppen nehezebb az életem, akkor miért történik velem mindez. Azt hiszem, az elmúlt pár évben sikerült megtalálnom azt az utat, amelyen a Jóisten a „navigátor”. Amikor elkezdtem az akolitusképzést, még nem voltam biztos benne, mi is a célja velem a Mindenhatónak. Azóta eltelt két év, és ha nem is teljes mértékben, de azért körvonalazódott, hogy mi is az én szolgálatom, de legfőképpen megtanultam Isten parancsai szerint élni, Isten útját követni és legfőképpen elfogadni, illetve a kapott tálentumokkal gazdálkodni. Hiszem azt, hogy ha eszerint próbálunk élni, akkor a Jóisten megadja mind a boldog családi életet, mind a testi-lelki egészséget, illetve a mindennapi betevő falatot. Hiszen ne feledjük! Ahhoz hogy elérjük célunkat, legyen az családdal, munkahellyel vagy bármi mással kapcsolatos, először mindig Isten ajtaján kell átlépnünk, mindig az Ő áldására, kegyelmére van szükségünk. Ezt értettem meg ezen a tulajdonképpen lelkigyakorlat-sorozaton: ODAADNI magam JÉZUSNAK!

Heckenast Kornél
Számomra az evangélium megértése, megélése egy egész életen át tartó tanulási és formálódási folyamat. Isten szavai életem különböző szakaszaiban és élethelyzeteiben mindig más és más üzenetet rejtettek, mást és
mást tanítottak. Az Ige önmagamra és életem alakulására gyakorolt hatása izgalmasan sokszínű, de azok eredői
mégis mindig ugyanarra az útra próbálnak terelni, hogy amennyire csak tudok, próbáljak Jézus életének mintájára élni. Amikor sűrű és „pörgős” életemben „elkalandozok”, eltávolodom ettől a követendő mintától, ha ez eszembe jut, akkor kicsit mindig „észhez térítem” magamat és a lelkemet, és próbálok újra a krisztusi útra visszaterelődni. Úgy érzem, ez néha jobban, néha kevésbé sikerül, de vallom, hogy a legfontosabb, hogy az ember mindig újra próbálkozzék,
illetve engedjük, hogy az evangélium Igéi, illetve Isten hívó szava újra és újra képes legyen megszólítani bennünket.Egy ilyen meghívás keretében próbálok elindulni az egyházon belüli világi szolgálatra, melyhez az akolitusképzés adja a keretet, a konkrét tartalommal való feltöltés egyelőre még az Úristen „finomhangolására” vár. Úgy gondolom, hogy a keresztény életminta mindig egyfajta példamutatás kell, hogy legyen, ami akkor a leghatékonyabb, ha az külsőségekben alig észrevehető, hanem szinte láthatatlanul a mélyben dolgozik és munkálkodik. Ez a fajta szeretetszolgálat bizony sokszor áldozatokkal és lemondással jár, ezért is érzem úgy, hogy nem egy könnyed vállalás ez és egyáltalán nem a könnyebbik út, viszont hiszem és bízom benne, hogy az Úr kellő erőt ad mindehhez.


Bukai Tibor
A lektoravatás számomra igazi, szívbéli ünnep volt, mely magasba emelte lelkemet és mélyítette hitemet, küldetésemet. Régóta érzem, hogy a hivatás nem más, mint meghallani a hívó szót: ,,Jöjjetek hozzám...", a küldetés pedig
annak vállalása, hogy ezt tovább is adjam: ,,Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet." Kántorként,
tanárként, apaként többszörös meghívást kaptam, s mindennapjainkban megtapasztalhatom a Gondviselés kegyelmét, a hit éltető erejét, a szeretet megtestesülését szavakban, tettekben, egy mosolyban, az okos tekintetek csillogásában. Ez ad erőt akkor, ha úgy érzem: nehéz. Segít vállalni gyertyalétemet, mely – bízom benne – nem hiábavalóan ég el, hanem úgy, hogy léte értelmét, fényét és melegét szétoszthatta mindazoknak, akik rábízattak.

 


Képek az avatásról az alábbi linken érhetők el:

https://picasaweb.google.com/



All Copy Right 2018 - Monor Katolikus Plébánia

Monor Katolikus Plébánia

A weboldalt készítette: Bernula Ádám