Nagyböjt – Az útjárás művészete

Nagyböjt – Az útjárás művészete

Március eleje van. A tavasz talán már a kertek alatt van, egy újabb munkanap elé nézünk, vagy éppen hajnalban keltünk fel kisgyerekünkhöz. Mindenkinek más a napi feladata, kihívása, munkája, legyen szó akár a gyereknevelésről, akár a háziállatok ellátásáról, vagy egy fontos megbeszélésről.

Számos döntést hozunk meg egy nap, melyet többezer gondolat előz meg, és többszáz cselekedet fejez ki egészen addig, míg a nap végén nyugovóra térünk. Értékes emberré talán mégis az tesz minket, hogy minden nap próbálunk többek lenni, többet tenni és jobban szeretni.
Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson a szó szoros értelmében magunkba kell nézni. Belülre. Nem csak úgy áttekinteni a tulajdonságainkat és tetteinket, hanem ténylegesen hallgatásba és böjtbe merülni, mely során felmérjük magunkat, az utunkat, az életünket és az irányt, ami felé tartunk.

Tudok-e örömöt csempészni a magam és mások életébe? Hű vagyok-e társamhoz? Jól nevelem-e gyermekemet? Dühös vagyok-e még egy régi sérelem miatt édesanyámra? Irigykedem-e más vagyonára? Tudtam-e ma figyelmet adni szeretteimnek? …

A számtalan kérdés között felmerül azonban egy igazán lényeges: Mi köze mindennek a katolikus egyházhoz, a nagyböjthöz és Jézushoz? Nagyon is sok. És talán annál is több mint gondoljuk.

Utazzunk vissza történelemben mintegy kétezer évet és nézzük meg jobb-emberségünk és Jézus életének összefüggéseit. 

Egy kétségbeesett édesapa egy alkalommal a tömegen áttörve Jézushoz megy. Viszi a gyermekét is, aki egészen kicsi kora óta szenved a gonosz lélek gyötrésétől. Drámai pillanat, szülőként mi sem tennénk másként. A gonosz “Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa”, tudjuk meg Márk evangéliumából (Mk 9,22). Jézus parancsára – “parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza” (Mk 9,25) – a gonosz azonnal eltávozik belőle. A tanítványok minderre döbbenten kérdezték a Mestert: “Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (Mk 9,28), mire Jézus ezt válaszolta: “Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9,29)

A böjt, ami bizonyos szinten a kényelmünkről való lemondás is, lelki megtisztulással jár. Lelki szemeink ilyenkor képesek jobban látni, jobban érzékelni Isten akaratát. Azok, akik böjtöt vállalnak, képesek lehetnek belefürkészni Isten akaratába (feltéve, ha engedi persze). A böjt során nem pusztán nem teszünk meg valami károsat magunkra nézve, hanem az arról való lemondást fel is ajánlhatjuk. Bálványainkat, melyhez a szívünk túlzóan tapad, ebben az időszakban elengedhetjük.

Például: a böjti időszakban nem eszek egyáltalán édességet, és mindezt felajánlom a nagymamámmal való kapcsolatom javulásáért. De “globálisabb” felajánlásaink is lehetnek: papi és szerzetesi hivatásokért vállalt böjt, azokért az emberekért, akik abortuszt fontolgatnak, azokért a gyermekekért, akiket szexuálisan zaklatnak, az üldözött keresztényekért, Európa megtéréséért. Sorolhatnánk!

Ne higgyük, hogy a mi látszólag apró vállalásunk nem számít! Igenis számít a hatalmas Isten kezében, aki képes volt oly elhagyatottá lenni, hogy még egy vödre sem volt, hogy a kútból vizet merjen magának, hanem a szamáriai asszonyt kérte: Adj innom! (Jn 4,1-41)

Isten, akinek még vödre sem volt most ebben az időszakban hozzánk szól: velem tartasz-e a pusztába? Elhagyod-e bálványaidat? Elüldözöd-e a rossz szokásaidat?

Mi vár ránk március 6-tól egészen negyven napon át?

Nagy lehetőség van a kezünkben minden nap, és különösen most, hogy közeleg a húsvét előtti előkészületi, bűnbánati időszak, mely 2019-ben március 6-án hamvazószerdával kezdődik. Tavaly korábbra esett, február 14-ére. Ez azért lehetséges, mert a nagyböjt a katolikus egyház úgynevezett mozgó ünnepeihez tartozik. Legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

Hamvazószerdán az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, melyet az egyház a 12. századtól az egyházi szertartás részéve tett. Hamvazószerdától számított negyven napon át tart a nagyböjti időszak. Jézus is negyven napon át tartó böjtöt tarott, amikor a Lélek a pusztába szólította Őt (Mt 4,1-11). Ez nem csak egyszerű félrevonulás volt, hanem küzdelem az Őt megkísértő gonosz lélekkel is, melynek többször is nemet mondott, és az mégis visszatért hozzá újabb, és nehezebb kísértés elé állítva Őt.

Nekünk keresztényeknek az a feladatunk, hogy Mesterünkhöz hasonlóak legyünk, és kövessük Őt, hiszen “legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere” (Mt 10,25). Ha Jézus a böjtöt, kísértést vállalta, akkor mi, mint az Ő követői vajon kapunk felmentést? Milyen ereje van a böjtnek és Jézusnak?

Nagyböjt lényege húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is.

A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám (Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek megkezdése előtt 40 napig böjtölt a pusztában;40 napig tartott a vízözön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvánosan böjtöt kezdtek.)

A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik – jelen esetben március 6-án – a keresztény egyházi naptárban.

A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét, teljes időtartama pedig hamvazószerdától nagyszombatig 46 nap, amennyiben a vasárnapokat is beleszámítjuk. A nagyböjti időszaknak húsvét vigíliája és miséje jelenti a tetőpontját. Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött, Jézus győzelme a halál felett. Ez a győzelem a kereszten született, a kereszthalál és a föltámadás egymásba fonódik az ünneplésben.

A vigília tűzszenteléssel kezdődik és a húsvéti gyertya meggyújtásával. Igazán megkapó látvány, amint a hívekkel teli templomban a gyertyák meggyúlnak. A mise elején ugyanis még sötét van, a villanyokat lekapcsolják, ez is szimbolizálja a kezdeti sötétséget. Ezt a csodás misét követi a feltámadási körmenet, mely során az örömhírt, Jézus feltámadásának hírét a szent térből átemeljük a profán világba, kivisszük az emberek közé. A vigíliát megelőzően, tehát a nagyböjti időszakban a szentgyónásra és a bűnbánatra különösen nagy figyelmet fordítunk.

Legyünk bátrak! Legyünk “tüzes lelkületűek”, ahogy Pál apostol mondja (Róm 12,11) és tegyük meg az első lépést mélyebb önismeretünk, jobb-emberségünk felé a pusztába.

Keressünk lelkigyakorlatot ebben az időszakban, lépjünk be a templomba, a liturgikus térbe, nézzünk jobban szét a környezetünkben és befelé önmagunkba, imádkozzunk többet, minőségibbet! És abban biztosak lehetünk, hogy ezen az úton nem leszünk egyedül, mert Jézus mellettünk van!

Baranyai-Vigh Mirtill

(képek: Pixabay.com)