A Monori Kis Szent Teréz Egylet

A XX. század elején természetes volt, hogy a gyermekek a szülőkkel együtt végezték a háztartási- (főztek, mostak, takarítottak), és a kerti munkákat (kapáltak, palántáztak, gondoztak az állatokat). “Csupán az esti órák, és a vasárnap lehetett a pihenés, a szórakozás ideje. Ezt a szórakozást kívánta Szolnoky János káplán úgy irányítani, hogy az szépre, nemesre neveljen, s egyúttal közösséget megtartó ereje legyen.”
Így alakultak meg Terézkék 1933-ban, egy tavaszi vasárnap, amikor összehívta a tizenkettő-tizennégy éves lánykákat a katolikus iskola egyik termébe, hogy töltsenek el együtt ott hetente néhány órát. Mintegy 30-40 leány jött össze ezen a vasárnapon. Az találkozókra nem gyártott semmilyen alapszabályt, és nem préselte újdonsült szervezetét az akkor divatos országos egyesületek (Kalász, Napsugár Klub, Dolgozó Lányok, stb.) egyikébe sem, hanem munkatársakat keresve maga mellé, Szent Lisieux-i Kis Teréz oltalmába ajánlva, útjára indította a társaságot, a “Terézkéket”.

Szolnoky János növendékei egyéni képességeit kibontakoztatva igyekezett azokat továbbfejleszteni. Munkatársait is ilyen kísérletező, mindig újat kereső emberekből válogatta.

“Az egyesület egyházi elnöke, a mindenkori káplán volt. Szolnoky Jánost, a következő esztendőben elhelyezték. Az őt követő elnökök: Bartos Márton kiváló zenei képzettségével, Csorba Imre költői tehetségével, dr. Viskolcz József pedig a szervezőmunkában részt vállalva voltak segítségünkre. Gyovay János, a leghosszabb időn keresztül volt a Terézkék egyházi elnöke.” A közösség működési területét kezdetben tagjainak életkora határozta meg, s hogy nem rendelkezett semmiféle hagyománnyal; feladatát és a megvalósítás módját magának kellett kitalálnia.

Minden héten vasárnaponként, ebéd után találkoztak. A “gyűlésük” kezdetét egy bevezető imádsággal indították el. “Az imát felolvasás,(elbeszélés, vers, mese) követte, majd beszélgettek, énekeltek, játszottak. Rátaláltak a szórakozásnak arra a formájára, amelyik egyszerre volt szép, nemes és kellemes, tanító és szórakoztató: a játékra. Az énekes játékok alatt kiderült, milyen sok szép hanggal megáldott lányka van itt együtt. ” Alakítottak egy énekkart, és a Terézkék a monori katolikus templom énekesei lettek. Kirándulásokat is szerveztek, hogy megcsodálják hazai tájaink szépségét.

“1944. november l2-én az oroszok megszállták a falut. Az ostromállapot megszűnt, ezért a sebesültjeiket itt helyezték el. Így alakult át a katolikus iskola kórházzá, ami csakhamar megtelt sebesültekkel, kellettek az ápolónővérek. Ezt a feladatot részben a Terézkék vállalták.”

l946-ban a katolikus egyesületek többségét feloszlatták “A Terézkék nem tartoztak semmiféle országos szervezethez, hivatalosan tehát nem lehetett feloszlatni sem. Később elindult a B-listázás, amivel még a legjelentéktelenebb állásból is elbocsátottak nekik nem tetsző dolgozókat. Ebben a helyzetben már az egyesület tagjainak, vagy szüleiknek megélhetése forgott kockán, még a rokonokra is árnyékot vetett egyesületi működésük.
Végül a plébános urat rágalmazó újság cikkek után, úgy döntöttek, hogy 1949 nyarán feloszlanak.” Kis Szent Teréz Egylet 1933. és 1949. közötti másfél évtizedben működött, körülbelül 120 taggal. Mondhatjuk, hogy a történelem egyik legnehezebb időszakában voltak aktívak, és mégis ,,ebben lehetett az egylet azzá, ami volt; fejthette ki szerteágazó tevékenységét: válhatott hasznára tagjainak, egyházának, a falu társadalmának, vagy éppen a háború áldozatainak.”
A mindennapok számolatlanul kínálták a tennivalót, csak nem szabad “jobb időkre várva” félrehúzódni, hanem csak rá kell találni a tennivalókra. Ezek akkora szellemi, erkölcsi, érzelmi töltést adtak az egylet tagjainak, amelyek az összetartozás élménye mellett, olyan energiaforrása volt, hogy egy életre szóló tartást adtak ezek a közösen átélt évek számukra.