A Monori Szent Gellért Cserkészcsapat

Monoron 3 cserkészcsapat alakult. Elsőként, 1924-ben a 931-es Pósa Lajos csapat (a telepi), majd 1926-ban a 924-es Szent Gellért cserkészcsapat (a nagytemplomhoz tartozó) később, pedig a 842-es – ma is működő – Benedek Elek református cserkészcsapat, amelyek az ifjúságot Isten és haza szeretetére, embertársai megbecsülésére nevelték. “Szolnoky János káplán volt a 924-es csapat alapítója és parancsnoka, Rüll Károly a helyettese, Veres László, pedig az apródok vezetője. A vezetésben a tisztek és a tiszthelyettesek is részt vettek. Köztük volt Polyák György, a gyerekek szeretett Gyuri bácsija, és Fülöp Lóránt is.” 1933. október 22-én volt a 935-ös cserkész világtalálkozó (IV. Világdzsembori) Gödöllőn, melyen a Szent Gellért cserkészcsapat 85 fővel vett részt.

A Rekvényi telepen lakott egy ifjú Havasi Ferenc, aki mint kis Polgárista belépett a 924-es Szent Gellért cserkészcsapatba. Őt követve a telep szinte összes tizenévese cserkész lett. A fiúkat a cserkész szellem vidám és hazaszerető ifjakká nevelte. Sokat segítettek, ahol csak tudtak, mind otthon és az iskolában is, ahol kitűnt tanulmányi eredményeikben a példaadás szelleme, hogy a csapat olyan erős legyen, amelyre a község vezetősége és a katolikus egyház mindenkor számíthat. Ennek szellemében sokan tovább tanultak, mérnöknek, ügyvédnek, hogy ezzel is szolgáljanak. Egy öttusázó világbajnokot is adott Monornak a csapat.
A nagy nemzeti ünnepeken őrséget álltak a Kossuth és a Hősök szobrainál. Húsvétkor pedig váltott őrséget a Szent sírnál.

Havasi Ferenc a polgári iskola végeztével egy időben a cserkész próbákat is letette. A vizsga eredményeként Veres László átadta az apródok – a sirály őrs – vezetését. Két éven keresztül vezette a fiúkat, akkora átadással, lelkesedéssel, hogy őrse olyan kimagasló eredményeket ért el a rajversenyeken, hogy az első díjat, a rajzászlót, majd egy hét után a csapatzászlót és még sok egyéni díjat nyertek meg. 1939-ben volt 10 éves jubileuma a sirály őrsnek.

Múltak az évek, a cserkészcsapat tisztikara nem változott, csak a Parancsnoka. 1940 szeptemberétől Dr. Babocsa Endre személyében, aki lelkes, az ifjúságot megértő és szerető vezetője volt a csapatnak. Az ő vezetése alatt lett ,,felnőtté” a csapat. Papként ott volt minden nyári táborban, ahol tábori szentmisék celebrálásával gazdagította a cserkészek lelki életét. Az első nyári nagytábor Nógrádverőcén volt megrendezve, ahol két hetet töltöttek el 1934. július 12-26.-ig.

Sajnos a II. világháború után, pár évvel, 1948-ban megszüntették a cserkészetet. Csak a rendszerváltás után indult újra Monoron is. A még élő régi csapatvezetők segítségével, mint: Veres László, Szentannai Ferenc, Lovas László, Ifj. Rüll Károly. Ekkoriban (1987-1993) Tercsi Zoltán atya volt a káplán, aki szintén sokat segített ebben.
Új épület építésére a plébánia udvaron kaptak helyet. Addig a plébánia épületében, az egyik hittan teremben jöttek össze, ahol Kovács Imre és felesége tartottak foglalkozásokat, melyek keretében meséltek ifjú cserkész életükről, élményeikről, így próbáltak gyerekeket toborozni.

A foglalkozásokon ismerkedtek a cserkész törvény 10 pontjával is. Egy ilyen alkalommal került közelebbi kapcsolatba a mozgalommal Kun Pál is 1990-ben. Ősszel Sárosi Róbert tartott elsősegély oktatást, de egy alkalommal nem jött el, és helyette aznap Kun Pál tartotta meg az előadást. A követő évben, 1991. október 1-től közfelkiáltással ő lett a csapatparancsnok. Még előző nyáron ünnepélyes keretek között megvolt az első fogadalomtétel, – az újjáalakulás után – 1991. június 16.-án. Geier Sándor volt az, aki kivette a fogadalmat a megújult 12 fős csapat tagjaitól, az öreg cserkészek pedig megújították. Másnap, a vecsésiekkel együtt próbatáborba mentek Dánszentmiklósra 10 napra.

Az új épület alapkőletételére 1992. szeptember 27.-én került sor. Nagy tömeg gyűlt össze erre az eseményre. Itt voltak a Vecsésiek, és még a cserkészközpontból is kijöttek. Ezt sajnos már Veres László nem élhette meg, pedig az ő személyisége kiemelkedő volt a régi cserkészcsapat jellemében. Az épület felépítésében sokat segítettek a cserkészek. Rengeteg kirándulást és táborokat szerveztek, és voltak 3 napos közös biciklitúrán a gyömrőiekkel. Többször voltak Nógrádverőcén, de megfordultak, Esztergomban, és még Visegrádon is. 1994-ben Béren voltak, amelyen Mészáros Csaba atya is rész vett.

Sajnos ez a tábor sorsdöntő fordulat lett a cserkészcsapat életében. Több vezető nem értett egyet az egyik társukkal, aki a cserkész szellemiséggel ellentétesen irányította a csapatot. Ezek lassan a csapategység fellazulásához és felbomlásához vezettek.