A vallási élet hordozói a II. világháború alatt

Az ember közösségben, elfogadó emberi kapcsolatokban érzi otthon magát. Ezek kihatnak a testi-lelki egyensúlyára is. Ezt, ha nem is tudták tudományosan a múlt századi emberek, azt érezték, hogy a közös cél, az egymáshoz tartozás nemcsak jó érzéssel tölti el őket, hanem érdekeiket is érvényesíthetik.
“Ezeket a kisebb közösségeket, civil szerveződéseket, amelyek meghatározott cél érdekében, önként és tartósan egymáshoz csatlakozott személyek jogilag is szervezett összességét, egyesületeknek nevezzük.

Az első katolikus egyesületek a XIX. század közepén jöttek létre, azzal a céllal, hogy szembeszegüljenek a liberális állammal, amely ki akarta szorítani a katolikus egyházat a közéletből, és az egész társadalomra a maga liberális látásmódját, “erkölcsét” akarta rákényszeríteni. A múlt században az egyesületek, és keresztény pártok által sikerült a katolikus egyháznak érvényre juttatni elveit, értékeit.”

A monori hívek között is sok vallásos egyesület alakult (Mária társulat, Oltáregylet, Missziós szövetség, Legényegylet, Crédóegylet, -Kongregációk- Szent Margit Kör- Szívgárda stb.). A plébános buzdítására 1931. január 4-én megalakult a Jézus Szíve szövetség 27o taggal. A tagok lehetőség szerint minden hónap első vasárnapján a szentségbetétel után az iskola nagytermében, havi gyűlést tartották, amelyen a plébános beszédet tartott, a különféle vallási kérdéseket tárgyalva, amelyek a lelki életre vonatkoztak.
A Szent Margit kör tagjai pedig vallásos verseket szavaltak, és felolvastak vallási újságokból, s azokat megbeszélték.
1926-ban a katolikus népiskola negyedik termében a Legényegyletből kivált fiatalok, Szolnoky János káplán úr irányításával megkezdték, – az akkor még Monoron ismeretlen szervezetnek,- a cserkészcsapatnak a szervezését. A következő évben 924-es sz. Szent Gellért névvel már működési engedélyt kaptak a Magyar Cserkészszövetségtől. Az 193o-as években több mint 1oo taggal, 1o-12 őrsben működött a csapat.

Régi vágya volt a római katolikus egyháznak, hogy valamilyen módon kultúrházat építsen, mert a sokféle vallásos egylet látható, üdvös munkát nem tudott kifejteni, mert nem volt számukra megfelelő terem. Az iskolában csupán szorongva lehetett valami kis előadásokat tartani.

Sajnos 1931-32-ben nagy volt a munkanélküliség, de talán éppen annak volt köszönhető ez a szép épület, amely büszkesége a monori katolikus egyháznak. Végre volt egy hely, ahová összegyűltek az egyletek tagjai, léleknemesítő munkát fejthettek ki. Az Actio Catholica is a teremben bontott zászlót 1934 márciusában. A fővárosból jöttek szónokok, hogy kifejtsék a hívek előtt mondanivalójukat.

A nagyteremben 5-6oo ember szorongott. A kultúrházban-, míg nem vették el- mozgalmas élet zajlott. Sok műkedvelő előadás: passiók, népszínművek, drámák, meseoperák, operettek. Táncos teadélutánok.
Nemcsak szórakoztató, hanem komoly művelődési alkalmak is voltak. Neves előadókat is hívtak: pl: Sík Sándor papköltőt, P. Varga László és P. Kollár Ferenc jezsuita atyákat, valamint filozófusokat, orvosokat, kik saját tudományuk egy-egy témájáról tartottak színvonalas, de mindenki számára érthető előadásokat.

A következőkben szeretném bemutatni a helyi egyház “intézményeit”, különös tekintettel a katolikus iskolára, valamint a közösségi élet magvát alkotó egyesületek, egyletek életére.