Családi kör

A rendszerváltás után a szerzetesek újra szerepet vállalhattak a plébániák életében is. Bella Éva “Sacré Coeur” nővér ebben az időben kapcsolódott be a monori plébánia életébe. Kezdeményezésére a családok közösségi alkalmakat kezdtek szervezni, amelyből majd később sok egyéb más tevékenység is kibontakozott.
Monoron a Családi kör 1990-ben alakult. Havonta találkoztak.
Az összejövetelek úgy zajlottak, hogy amíg a családok nagyobb gyermekei vigyáztak a kisebbekre, addig a felnőttek hallgathatták Éva nővér előadását, amit utána csoportokban megbeszélhettek.


A témák a családdal (mint pl.: nevelés), és a vallási élettel (hit, feltámadás stb.) kapcsolatosak voltak, amiket közösen dolgoztak fel. Megbeszélték, kiben milyen gondolatok merülnek fel a téma kapcsán. Az előadások anyagait előre megkapták, hogy már előre gondolkozhassanak a témán, és a felmerülő kérdéseiket már fel tudják tenni az előadás után.
A végén a gyerekek is odajöttek és egy kis agapé volt, amit közös imával, és énekkel zártak le. A kicsiket lázba hozták a vidám énekek, amiket egy-egy ilyen alkalommal tanultak, mert még el is lehetett mutogatni azokat éneklés közben. Karácsonykor egy kis személyre szóló meglepetés ajándékot is kaptak a Sacré Coeur nővéreitől.

A családi kör nagy jelentősége az volt, hogy egy hiányra válaszolt. Eddig ui. nem volt közvetlen kapcsolat a plébánia és a családok között. Így az összejövetelek alkalmával otthonosabban mozogtak a plébánián, a gyerekeket bevonták a pásztorjátékba, stb. A tanév végén pedig családi kirándulást szerveztek. Nem mentek messzire, ami a gyerekek nagy száma miatt is nehezebben kivitelezhető lett volna, hanem inkább az együttlétre figyeltek. Így a másik nagy jelentősége az lett, hogy a családokat is közelebb hozta egymáshoz, és a gyerekek is közvetlenebbek lettek a közösség tagjaival.

A nyolcvanas évektől kezdve a “puha diktatúra” éveiben már lehetséges volt hittanos táborokat szervezni. Baranyi Zsuzsanna hitoktató eredményes munkát végzett a gyermekek körében. Az óvodáskorú kisgyermekeknek az új plébániaépületben berendeztek egy szobát, amit “ovis barlangnak” neveztek el. A plébániai hittan szombatonként élettel töltötte meg a házat. A következő vasárnapi evangéliumot rajzolták le, és játszották el a gyerekek. Nyaranként a Félegyháza melletti Selymesen táboroztak.
Később felépült a monorierdei kápolna, ahová szintén szerveztek gyermektáborokat. A nagyobb korosztályból volt, hogy külön a lányokat, vagy külön a fiúkat vitték el egy közös hétvégére a kápolnába. Kicsi csírái voltak egy bontakozó új egyháznak.