Katolikus legényegylet

“A szakma szerint szerveződő ifjúsági mozgalmak közül a legnagyobb múltra a katolikus legényegyletek tekintettek vissza. Az első legényegylet Magyarországon már 1856-ban megalakult az iparoslegények érdekeinek védelmére. A mozgalom Adolf Kolpingtól eredt. A Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége a városi, iparos és kereskedő szférában dolgozó, még nem önálló iparos fiatalokat szervezte. Valahol középúton állt a szakszervezet, a szakmai és gazdasági érdekvédelem, valamint a hitbuzgalmi, valláserkölcsi mozgalmak között.”

Monoron az 1900-as évek elejétől gombamód szaporodtak a különböző vallási és kulturális egyletek, körök. Hagyomány volt minden ilyen egyletben, hogy rendszeresen felléptek a nagyközség előtt színdarabokkal, dalestekkel, melyek bevételéből működési költségeiket próbálták fedezni. Első megalakuló egylet a Gazdakör volt, mely 1898-ban alakult és ekkor építette a székházát is. Az újtelepen 1913-ban alakult meg a Polgári Olvasókör, és ugyanebben az évben a Római Katolikus Legényegylet.

Az egyesületek műkedvelői nemcsak képletesen vágytak a világot jelentő deszkákra, hanem ténylegesen színpadra volt szükségük. Volt azonban Monoron már a húszas években is két színpaddal rendelkező hely: a Vigadó, valamint a Korona kávéház előadóterme. Azután 1930-ban megépült az Iparoskör szép színpaddal rendelkező nagyterme. További színpadok ezután keletkeztek, például a Katolikus Legényegylet színházterme 1933-ban, a Református Otthoné 1939-ben.

Elejétől fogva az előadóterem és a színpad problémát jelentett az egyletnek, de találékonysággal sok mindent át lehet hidalni. Volt egész estét betöltő előadás a katolikus iskola egy tantermében, ahol a két katedrául szolgáló dobogó volt az összeállított színpad.
Az idő múlásával egyre nagyobb volt az igény egy saját székház és színpad építésére. 1932. február 7-én felhívásban kérték a nagyközönség anyagi támogatását. Ennek alapját jótékonysági műsorok rendezésével hozták létre. Márciusban már megkezdték az építkezést, a Mátyás király utca elején a katolikus templom szomszédságában. “Szolnoky János fiatal hitoktató vállalkozott az építkezés nagy munkájára. 1931-32-ben nagy volt sajnos a munkanélküliség, de ez segített az épület létrejöttében. Az ifjúság ingyenmunkát ajánlott fel. Az építőmester ifj. Kiss István volt. Az épületet ő tervezte. 24 m hosszú terem színpaddal, karzattal és mellékhelyiségekkel a legényegyletnek és a cserkészeknek adott helyet.

A terület lapos és vizes volt. A gazdák 500-600 kocsi földet hordtak rá töltésnek, ingyen. A téglát hitelbe vásárolták, adományokat is kaptak az építkezés költségeire, tárgysorsjátékot is rendeztek. Az építkezés gyorsan haladt a rengeteg támogatásnak köszönhetően. Így már augusztus 7.-én megtarthatták a gerenda szentelési ünnepélyt, és év végére elkészült az épület.

1933. október 8-án eljött a nagy nap. Hanauer A. István váci püspök ünnepélyesen felszentelte a Legényegylet székházát. Erről még a Pestvidéki Hírek is részletesen tudósított. Egész napos programmal készültek, este pedig díszelőadás is volt. Sajnos még nem készült teljesen az épület, majd csak december 18.-án vonulhattak be lampionos menet keretében a katolikus legényegylet és cserkészet az elkészült új székházba. Több mint százan vettek részt a felvonuláson, amely a főtéren zajlott. Az új otthont Dr. Sandula Imre apátplébános áldotta meg.” Az egylet elnöke Szolnoky János káplán köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek az új otthon megvalósításában. Ebben az épületben bontott zászlót az Actio Catholica is. (1934. március 4.)

A legényegylet 1933-ban megépült színházterme, színpada, és felszereltsége a helyhez és időponthoz viszonyítva modern és fejlett volt. “A színpadvilágítás fokozatos elsötétítése és kivilágítása is lehetséges volt. Színpad még el volt látva a hanghatásokhoz szélgéppel, és mennydörgést utánzó bádoglemezekkel, különféle díszletelemekkel és kétfelől összefutó függönnyel. A nézőtéren, rendes körülmények között, négy mezőben összesen 265 szék volt elhelyezve, de a nézőtéren és erkélyen együtt 325 személy is élvezette az előadást.”

A Legényegylet színjátszó gárdája lelkesen toborozta a tehetséges fiatalokat. Operettek, zenés- játékok, hazánkkal kapcsolatos népszínművek kerültek bemutatásra. Ezek közül párat példaként: Leányvásár, Tatárjárás, Sibill, Gül Baba, Marica grófnő, Mágnás Miska, János vitéz. Minden előadás után bál következett. A székek elpakolásáról mindig a cserkészek gondoskodtak.