A keresztség szentsége

Mint minden szentség, a keresztség szentsége is Isten üdvözítő tervének az Egyházon keresztül való megvalósítása. Minden szentség sajátos, mással nem helyettesíthető kegyelmet közvetít.
A keresztség szentsége az első, minden más szentség fölvételét megalapozó, beavató szentség. Mivel Isten a vele való életközösségre hív meg bennünket, és a többi szentséggel ezt a meglévő életet erősíti és táplálja, ezért egyetlen egy szentség sem értelmezhető, föl sem vehető személyes élő istenkapcsolat nélkül. Ezért a keresztség, mely ezt a kapcsolatot megpecsételi, rögzíti, csak a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Isten megismerése és megszeretése után vehető föl. Mert ezzel hozzuk létre a személyes kapcsolatot.

Még egy nagyon fontos összetevője van a szentségeknek, és ez az Egyház. Mivel az Egyház maga Krisztus (Krisztus teste), ezért Krisztust megismerni és megszeretni csak az Egyház közösségében lehet. Ezért a szentségek kiszolgáltatása is, ha csak egy mód is van rá, a szentmise ünneplő közösségében történik, ahol jelen van az Egyház. Mindezek már világosan jelzik, hogy a keresztség szentségének fölvétele hosszú ismerkedési „tanulási” folyamat végén történhet. Ez a katekumenátus útja, amely az ősegyházban is és ma is 2-3 év az értelmét használni tudó ember számára. Amikor már megismerte Krisztust és az Ő tanítását, megismerte az Egyház közösségét és az abban élő Krisztust, és a meghívásra boldogan mondja ki az igent, akkor fogadja be őt az Egyház a keresztség szentségében a krisztusi test tagjaként.

Ha másként is, de hasonló a feltétele a csecsemőkeresztségnek. Ott nem a gyermek hite, Krisztus és az Egyház iránti szeretete a feltétel, hiszen erre ő képtelen. A csecsemők esetében mindaz, ami a felnőtt-keresztséghez szükséges lenne, a szülőkben kell, hogy ténylegesen jelen legyen: tehát a gyakorolt, közösségben megélt hit, legalább az egyik szülő részéről.

Csecsemőkeresztség esetén ugyanis a szülőknek és a keresztszülőknek a hitére és vallásgyakorlatára épít az Egyház. Ha ez hiányzik – egyikük sem volt elsőáldozó, házaséletüket nem az Egyház szándéka szerint élik, nem járnak vasárnap szentmisére – akkor előbb a szülőknek kell önmagukat alkalmassá tenni, hogy odaállhassanak a gyermekkel az Isten és az Egyház elé, és valós kapcsolat alapján kérhessék a keresztségét. Hiszen hogyan is tehetnének őszintén hitvallást a keresztelés alkalmával, ha a hitvallás tartalmával, annak életértékével nincsenek tisztában?

A keresztségre való felkészülésben az egyházközség minden segítséget megad: katekumen felkészítés, házasságrendezés, ha kell, külön beszélgetés, a szülők felkészítése.

A keresztség így lesz az Egyház igazi ünnepe, lelki újjászületés, és Isten országának növekedése. Nem is tehetjük ezt másként, mint ahogy Krisztus Jézus mondta:

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek”. (Mt 28,19-20)