Bűnbánat szentsége

Urunk Jézus Krisztus jól ismerte az embert, nem kell neki bennünket bemutatni. Tudja, hogy esendők vagyunk, és nehéz kitartanunk a jóban. Ezért nemcsak meghív bennünket a keresztség szentsége által a Vele megélt életközösségre, hanem egy külön szentség segítségével lehetőséget ad, hogy az elveszett istengyermekséget visszakaphassuk. Ez a kiengesztelődés szentsége (gyónás). Hogy világosan értsük ennek tartalmát, néhány fogalmat meg kell különböztetni.

A bűnbánat az az állapot, amiben rádöbbenek istenkapcsolatom elvesztésének, vagy a Vele való kapcsolatom meggyöngülésére, és átérzem ennek hiányát, fájdalmát. Tehát, vágyakozom a kapcsolat helyreállítására. A bűnbánat azonban még nem hozza helyre a megszakadt kapcsolatot, csak szükséges előfeltétele annak. A kapcsolat helyreállítása Isten irgalmas szeretetének kegyelme által akkor történik meg, amikor odamegyek Krisztushoz, és azt mondom neki: vétkeztem, fogadj vissza. Krisztus az Egyházban él tovább, ezért rendelte a kiengesztelődés szentségét, és ezt a megbocsátó szolgálatot apostolaira és utódaira (püspökök, papok) bízta.„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,22-23) Jézust megkerülni, az Ő akarata ellen tennünk nem lehet, és Ő Egyházára bízta a bűnbocsánat szentségét.

Sohase féljünk attól, hogy egy embernek valljuk meg a bűneinket. Valójában mindig Krisztusnak, és az Atyának szólunk, hiszen hozzájuk akarunk visszatérni, és Ők fogadnak be. Csak ennek látható, érzékelhető, biztonságot adó eszközét bízza az Egyházra, ezért a gyóntatók Krisztus lelkületével fogadják a bűnbánót. „…nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,7) Mi magunk is egy jó gyónás után igazi örömet, felszabadultságot, az újrakezdés reményét éljük át. Ne fosszuk meg magunkat, az Egyházat és Istent ettől az örömtől. Ne halogassuk, mert ez mindig a sátán kísértése.

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)