Oltáriszentség

Az Oltáriszentség vagy Eucharisztia az „élők” szentsége. A keresztség által kapott krisztusi életet táplálja bennünk. A keresztségben ugyanis egy tudatos döntéssel befogadjuk a Fiúistent a Szentlélekben, ezáltal Isten gyermekei leszünk. Ezt az istengyermeki, vagyis a kölcsönös szeretetben való életet emészti föl a bennünket körülvevő világ, mely az önzés, birtoklás, a sötétség világa, és nekünk, krisztusiaknak ebben a sötétségben kell Krisztust, mint a világ világosságát felragyogtatni.

Ahogy a mécsesbe is, hogy égjen, önteni kell az olajat, így a mi éltünkben is folyamatosan táplálni kell a bennünk élő Krisztust. Ezért mondja Jézus János evangéliumában: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. ”(Jn 6,51) „…ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.”(Jn 6,53) „Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital. ”(Jn 6,55) „Én vagyok az élet kenyere.” (Jn 6,48) Ezt az ajándékot Jézus az utolsó vacsorán adja apostolainak, bízza Egyházára, és az Egyházon keresztül ajándékozza immár 2000 év óta. Az Eucharisztia – a szó eredeti jelentése hálaadás – nem értelmezhető a szentmisén kívül. Noha Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt, és ahogy Jézus mondja, valóságos étel, és valóságos ital, de ez az Ő áldozati teste és vére, ami éppen a szentmisében válik Krisztus testévé és vérévé. Ezért ez az étel bennünk a krisztusi áldozat történelemben való megjelenítéséhez és kibontakoztatásához ad kegyelmet, hogy nap, mint nap a

Az Úr Jézus szent testének és vérének szentsége. János evangéliumának 6. fejezetében, az eucharisztikus beszédben Jézus világosan tanítja, hogy Ő az élet kenyere, és ez a kenyér az Ő teste a világ életéért. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, abban lesz élet, aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, abban nem lesz élet. Jézus tehát azért maradt itt közöttünk az Eucharisztiában, hogy táplálja bennünk az Ő isteni életét. Hogy a mennyei Atya gyermekeivé, ’krisztusokká’ formáljon minket. A táplálás mindig folyamatosságot jelent, nem lehet félévenként táplálkozni, ez az élet elsorvadásához vezet. Az Eucharisztia lényege, hogy Jézus személyesen jön el hozzám. Nem valamit, hanem valakit, az örökkévaló Fiúistent, aki szeretetből eggyé vált velem, és visszamenve az Atyához magával akar vinni; ezt a Krisztust vesszük magunkhoz. Csak az részesülhet az Eucharisztiából, aki Jézusnak ezzel a szándékával eggyé válik. Vagyis vágyakozom arra, hogy Krisztus élete bennem növekedjék, vágyakozom arra, hogy a másokért megélt áldozatos szeretet kiteljesedjék bennem, és vágyakozom arra, hogy Krisztus hazavezessen az Atyához. Ezt a folyamatos, személyes egységet táplálja bennem az Eucharisztia, és így lesz bennem lelki táplálékká. Ezért, ha ez az élet, és kapcsolat súlyosan meglazul bennem, akkor a bűnbánat szentségével helyreállítjuk a kapcsolatot, és akkor már táplálhatom az élet kenyerével.

Az Eucharisztia lényeges mozzanata, hogy csak az Egyházzal egységben, a felszentelt püspök, pap által lényegül át a kenyér Krisztus testévé, és a bor Krisztus vérévé. Hiszen ezt az ajándékot Krisztus az Ő apostolaira bízta, és rajtuk keresztül maradt meg a mai napig Krisztus e szentségi jelenléte.

A szentségimádás pedig az Eucharisztia iránti tiszteletünk sajátos formája. Minden csütörtökön egy órás szentségimádás van templomunkban. Jézus el akar árasztani minket az ő szeretetével, gyógyítani akarja sebeinket, szólni akar hozzánk. A szentségimádás alatt mindig történik valami bennünk, még akkor is, ha ebből gyakran semmit sem tapasztalunk.

bennünk élő Krisztussal tudjuk meghozni a szeretet áldozatát és tudjunk tanúságot tenni a Feltámadottról.

Jézus Krisztus tehát naponta hív bennünket, hogy benne és általa éljünk.