Betegek kenete

Jézus mindig különös figyelemmel és szeretettel fordult a betegekhez. Soha sem a betegség, hanem a szenvedő ember volt a fontos számára. Az emberi személy a test-lélek egysége, és ezért a betegség és a szenvedés is az egész embert érinti, és az egész ember szenved. Amikor Jézus lehajol egy beteghez, az embert akarja gyógyítani. Ennek az irgalmas szeretetnek a közvetítését bízta rá az Egyházra, amikor a betegek szentségével a testben, lélekben szenvedő embert a kegyelem erejével gyógyítja.

A szentségekben mindig magát a feltámadt Krisztust fogadjuk, hiszen Ő ezeknek a forrása. Ezért a szentségi találkozásoknál a felvevő személyekben bizonyos feltételeknek teljesülniük kell:

A hit és a bizalom Krisztusban.
A tiszta lélek, ahova befogadom Krisztust (bűnbánat, gyónás).

A sajátos élethelyzet, a betegség által egzisztenciálisan veszélyeztetett ember, aki Istenbe kapaszkodik.

Ezért például, ha valakinek lelki szenvedései vannak, annak nem a betegek szentsége segít. A betegek szentsége kifejezetten a testi betegségekben meggyöngült lelket erősíti meg, és segíti a test gyógyulását is.

„Beteg valamelyiketek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.” (Jak 5,14)

Az Egyház életében tehát már az első évtizedekben kialakult a betegek szentségének gyakorlata. Ezt a kegyelmi ajándékot őrizte meg az Egyház kétezer éven keresztül, hogy minden kor minden embere, ha bizalommal fordul az irgalmas, gyógyító Krisztushoz, benne vigasztalást, erőt, kegyelmet, gyógyulást, reménységet nyerjen.

A betegek szentségét nem csak idősek, hanem minden komoly betegségben lévő megkeresztelt ember fölveheti, aki volt elsőáldozó (bűnbánat szentsége). Nem utolsó kenet, hiszen többször is fölvehető, ha újra megbetegszik, vagy a betegség súlyosabbra fordul. Egyénileg is kérhetjük (kórházban, otthonunkban), de évente egyszer a közösség együtt imádkozik értük, mintegy a szívükbe zárva beteg testvérüket, és ünnepélyesen a szentmise keretében szolgáltatják ki, a krisztusi találkozás teljességét megélve. Ezért mindenkit bátorítunk, hogy ha beteg katolikus családtagja, rokona, ismerőse van, annak kínálja föl a betegek szentségét, hiszen az Egyház papjai pont ezt a szolgálatot kapták Jézustól.

Ne engedjük, hogy betegeink a szentségi kegyelem ereje nélkül hordozzák szenvedésüket, amikor Jézus bátorít bennünket:

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!” (Mt 11,28)